Egy brit–amerikai tanulmány négy nagy hosszú távú kutatás adatait vizsgálta, és azt találta, hogy azok az emberek, akik heti rendszerességgel rémálmokra ébrednek, közel háromszoros eséllyel halnak meg idő előtt – még 75 éves kor előtt is – mint azok, akik ritkán vagy soha nem tapasztalnak ilyesmit.
A vizsgálat mintegy 4 000 felnőtt és több ezer gyermek adatait elemezte, miközben az előforduló 227 korai haláleset között világos összefüggést mutattak ki a rémálmok gyakorisága és az idő előtti halálozás között . Még azoknál is, akik csak havi szinten tapasztalnak rémálmokat, kimutatható volt a kockázat növekedése .
A tanulmány az egészségügyi hatásokat az ún. „biológiai öregedés” tükrében vizsgálta, különböző biomarkerek (telomérhossz, epigenetikus „órák”) segítségével. Az eredmények szerint a gyakori rémálmokkal élők testének sejtszintű öregedése gyorsabb, és ez a gyorsabb öregedés felelős a halálozás növekedésének kb. 39%-áért. A jelenség hátterében a krónikus stressz és az alvás minőségének rontása áll: az ébredéseket stresszhormon (kortizol) kibocsátás, megnövekedett pulzus és nem megfelelő regeneráció kíséri .
Bár a kutatás nem bizonyítja egyértelműen az ok-okozati összefüggést, az eredmények alapján fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a rémálmokat: kezelhetők és megelőzhetők, és hatékony lépések vághatók az egészségügyi kockázat csökkentésére . Klinikai szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a stressz-csökkentés, a jó alvási szokások (sötét, hűvös, képernyőmentes környezet), a pszichológiai terápiák (például vizualizációs technikák vagy kognitív viselkedésterápia) hatásosak lehetnek . Ha a rémálmok rendszeresen zavarnak, érdemes alvajárásra, rémálom-szakértőhöz fordulni, vagy célzott pszichológiai segítséget kérni – ez nemcsak jobb éjszakai pihenést, hanem hosszabb, egészségesebb életkilátásokat is hozhat.
